Nem kevesen adják a fejüket éneklésre, rappelésre, és egyáltalán szövegírásra mostanában. Mintha minden új generációval egyre többen születnének olyanok, akik tudnak is, akarnak is mondani ezt-azt. A lehetőségek is megnyílnak, talán rövidesen zsebben lesz a teljes eszközpark, aztán ki tudja, talán kiberszerv lesz belőle... :) Na persze ma se állunk rosszul: néhány óra alatt megtanulhatod a saját hangod rögzítését. Nyilván könnyebb és eredményesebb, ha azonnal ki is próbálod, amiket írok neked. Kicsit sűrűnek tűnhet, attól ez még igazából sima betanított munka, sajátos fogalomparkkal. Érteni fogod, csak nem mindennapos. Kommentben kérdezni ér.

Szóval ha nem a tökély a cél, hanem igencsak gazdaságosan kihozni a legjobbat, akkor íme a recept:

Hozzávalók:

•   Windows sajnos (talán később firkantok Linuxosat is... A Reaper egyébként jól fut, hála a wine-nak)
•   Reaper, http://reaper.fm (bármi más zeneszerkesztő megteszi, a Reaper jó is, gyors is, olcsó is, és nincs butítva a demó, és linuxon hasít, kedvenc disztrómban, a KXStudio-ban pedig alapból benne van)
•   asio4all, lehetőleg nem a béta http://asio4all.com (helyette jó egy zenészeknek való hangkártya gyári ASIO driverrel, ha szánsz rá min. 30000 forintot)
•   egyszerű chatmikrofon, nem usb-s, hanem rózsaszín jack dugós, számítógéphez való (headset is jó)
•   kedvenc fül/fejhallgatód
•   egy pár szabad óra, figyelem, szándék, ilyesmik azért jól jönnek

Bevezető

A Reaperre azért esett a választásom, mert szeretem, olcsó, és nem terheli a gépet másolásvédelmi megoldások irdatlan szövevényével, emiatt néhány mega az egész funkciórengeteg, és fut, mint egy álom. 30 nap után törlendő, de semmi mást nem tesz, csak mutatja minden induláskor, hogy mennyit használtad, és várakoztat egy kicsit... A régi-régi 0.99 még ingyenes, azt viszont nem ismerem... Asio4All nem biztos, hogy azonnal kell, Windows 7-en legalábbis előtte érdemes meggyőződni Reaperben arról, hogy működik-e a WASAPI driver hangfelvételre is. WASAPI driver akkor van a hangkártyádhoz, ha vagy a gyári driver tartalmazza, vagy minden gyári driver nélkül megy, tehát a windows beépített drivere üzemelteti - ilyenkor szinte biztos, hogy WASAPI is van. A mozaikszavak ne ijesszenek meg, arról van szó, hogy zene készítésekor létszükség, hogy ne vigyen észlelhető késést a hangkártya drivere a felvevő-lejátszó láncba, és ami még fontosabb: ne kallódjon el egyetlen hangminta (sample) sem, tehát precízen, kihagyogatások nélkül kezelje a hardvert. A Steinberg erre találta ki az ASIO rendszert, a Microsoft pedig engedve a nyomásnak behajított egy WASAPI névre hallgató felületet, hogy legyen még egy. Persze ő a Mac-es CoreAudio mintájára szerette volna, inkább ezt most hagyjuk...

A mikrofonod pécén tényleg jobb, ha sima, rózsaszín jack dugós kis bogyómikrofon. Már ha nem profi hangkártyád van (Asus meg Creative nem gyárt professzionális zenészkártyát. Értem én, hogy játszani kell itt is, ott is, de azért mégse ugyanaz a feladat...). Ha profi hangkártyát veszel (30000Ft alatt szóba ne állj semmivel), akkor vagy legyen szimmetrikus mikrofonbemenete (bazi nagy XLR aljzat Mic felirattal, ilyenkor inkább 60000 a jó hangkártya), vagy ha line bemenet van csak, akkor legyen egy frankó mikrofon előfokod XLR bemenettel. Jobb, ha rendes mikrofonod is van, ami ismét nem két fillér... Ha kimondottan stúdiófelvételre kell, akkor "nagymembrános kondenzátormikrofon" a kulcskifejezés. Ahhoz pedig kell 48V fantomtáp a mikrofon bemeneten, tehát olyan hangkártya vagy előfok kell, ami ad 48V-ot neki.

Maradjunk a kedvezőbbnél! Egy ilyen kis hama pálcikamikrofon nincs 2000Ft, és pont az való a rózsaszín jack aljzatba az alaplapi vagy akármilyen hangkártyán. Egyszerűen az szól jól vele, mert elektronikusan oda való, mellesleg stimmel a bekötése (a jack dugó középső, gyűrű alakú érintkezőjén kap 5V-ot, és használja is). Szinte tökéletes házi célokra, jó nagy alapzajért cserébe a legtöbb egyszerű hangkártyán. Az alapzajjal nemsoká elbánunk egész jól, merthogy ez egy teljes körű leírás... Nem árt, ha a mikrofonod elé raksz egy popfiltert, ami boltban 5000, elkészítve meg két enyhén kifeszített harisnyadarab egymástól néhány milliméterre úgy, hogy a két harisnyadarab szálai egymással 45 fokot zárnak be. Muszáj egy ilyen levegő-lökdöső P-B-T-D-K-G-CS hangzók, meg az orron kifújt levegő ne rongálja szét az egyébként hibátlan előadás felvételét visszafordíthatatlanul. A keret lesz necces, megeshet, hogy ötletelned kell. Ügyelj arra, hogy előbb legyen a mikrofonodhoz illő talpa vagy felfogatása a keretednek, aztán ragasztgasd rá az euróbazárban hármasával beszerzett barna, nem nejlon harisnyát. Éppencsak feszüljön egyenesre, úgy tedd a bőven körberagasztózott keretre (gumiszerű ragasztó, pl. FBS tökéletes). Keret pár milliméteres, négyzet keresztmetszetű farudakból nagyon jó készíthető. Ha nem akarsz tökölni vele, egész jó a 45-fokozás kihagyásával, egyszerűen egy egy darabból hajlítgatott drótkeretre húzni a harisnyából kivágott "cső alakú" szakaszt, ami még így jó ronda is lesz, viszont 15 perc, és annyira nem nagy a különbség a 45 fokos meg az ilyen közt, főleg ha csak belső használatra lesz a felvétel, és a véglegeshez ésszerűen stúdióba vonulsz. Sőt, ha zenei vázlatkészítési célokra csak egy rossz mélyátvitelű mikrofont használsz, vagy ha száj mellett van, és elmegy a jelszint, akkor nincs okod popfilterrel vesződni, se költekezni. Pár éve még olyan volt a normál demó felvétel, most meg, hogy 4000/óra átlagos stúdióköltségen gyakorlatilag 12-16 ropi egy egész album kifogástalan feléneklése, már elvárás, hogy szépen, apránként bele is költse az, aki a rettentően tetszetős produkció pénzügyeiért felelős...

Aztán szerelgetés egérrel tovább:

Oké, Reapert felpakoltad, megismerkedtél vele nagyjából, tallóztad a beállításait, olvastad a dokumentációt a kezdetekről, és van otthon google... Az ablak jobb felső sarka tájékán mutat néhány infót, hogy 16bit 44khz 2048 buffer, meg ilyeneket. Arra kattintva pont a használatban levő hangkártyadrivert és beállításait éred el, miközben némítja magát a Reaper. Először vallasd a WASAPI-t (nemsoká ott tartunk, hogy hogy is fest egy hangpróba), és ha egyáltalán nem jó felvételre, akkor Reaper bezár, Asio4All driver fel, Reaper indít, hangbeállításokban ASIO kiválaszt, ott Asio4All, és az Enable Inputs legyen engedélyezett, az ASIO Configuration... gombra felugró Asio4All beállítóablakban csak a használandó be/kimenetek legyenek engedélyezve, és FONTOS, egyetlen hangkártyán legyen a mikrofon és a fülhallgató!

Innentől sajnos kísérletezés az Asio4All beállítóablakán (reméljük még sokáig) villáskulccsal jelölt Advanced módban, hogy mit bír a géped zökkenőmentesen. Az alapbeállítások értelmesek, onnan érdemes kiindulni a puffer méretét csökkentve, először mondjuk 512-re (bőven jó kell legyen, de nem baj, ha kisebb, sőt). Aztán csak leokézni és tesztelni, hogy jó-e, ennyi a tudomány.

Az ASIO/WASAPI driver beállításait tesztelni nem nagy bajlódás:

Csak az ASIO-ról beszélek, arról is csak Asio4All használatával, mert ez a leggyakoribb, és ezzel van kicsit több tapasztalatot (nem ismeretet!) igénylő játszadozás. Először is Reaperben adj hozzá egy sávot (track), mondjuk Track menüben Insert new track, vagy a szerkesztő részen bal szélen a sávfejrészen duplakatt, vagy netán Ctrl+T, ahogy a menüpont mellett mutatja is. Az FX gombon (a sávfejen vagy a mixerben ugyanazon a sávon) katt, a felugró Add FX ablakban a lenti keresőbe (Filter a neve) írd be, hogy gen, és a tonegenerator nevűt rakd a sávra duplakattal. Ha ablakhúzgálásra nem recseg a fütty, akkor nem reménytelen a hangkártyád, és ha háttérben nekiállsz tömöríteni egyet, és míg a tömörítő dolgozik, visszaváltasz a fütyülő Reaperre, és akkor se akadozik a hang, akkor akár némíthatod is vagy törölheted a tonegeneratort, mert jók a beállítások (ha teszem azt 512 vagy kevesebb a pufferméret az Asio4All beállítóablakban). Ha gáz van, akkor vissza a hangbeállításokba, ASIO Configuration... gomb, és az Asio4All beállítóablakban kell növelned a pufferméretet. Ha túl nagy lett (jellemzően 1024 fölött már kezd igen zavaró lenni a késés, tehát nagyon fölé már ne menjen, ha lehet), akkor játszhatsz a többi beállításával, ami hangkártyánként is változó lehet. Ez sajna ilyen, de csak egyszer kell kitapasztalni. Profi hangkártyával se sokkal egyszerűbb, max. talán annyival, hogy 512-es puffermérettel egészen biztos, hogy nem haldoklik 44kHz-en. Lehet úgy is egyszerűsíteni, hogy mindenféle háttérben tömörítősdi nélkül, terheletlenül beállítod olyan kicsire a puffert, amivel éppen nem jól visel el mondjuk egy mp3-lejátszást (igen, sávra lehet ejteni mp3-at, vagy sáv nélküli üres részre, és akkor létrehoz neki egy saját sávot). Amikor ez megvan, akkor ennek az éppen túl kicsi puffernek bő duplája jó eséllyel stabil lesz terhelve is. Hát igen, ez egy pontatlan módszer, majd ha terhelt szituációban akadozik, akkor növelgeted az Asio4All beállítóablakban.

Na oké, van egy egész sáv, kéne még egy a zenének, már ha van. Amelyiket akarod, azt választod ki felvétel sávnak. A felvétel sáv az, amelyiken az Input alatti Mono In alatt a mikrofonbemeneted van kiválasztva. Ehhez persze a Reaper hangbeállításaiban Inputs alatt is a mikrofonnak kell lennie. Felvételre is ki kell választanod, ez a sávon látható REC gombbal történik, ami a jól ismert piros korong szimbólummal jelölt lesz. Ideje menteni a projektet! Érdemes legelső körben kipipálne azt, hogy "Create subdirectory for project", ami a projektről elnevezett saját mappába menti a projektfájlt (reaper dokumentum is lehetne a windows fan neve). Ha szeretnéd egyben és rendben tartani az egészet, akkor legalább az utolsó mentést csináld Save as... menüponttal, és amikor ugyanez az ablak felbukkan, pipáld a "Copy all media into project directory"-t (de lehetőleg ne csináltass vele újabb projektkönyvtárat a meglevőn belül). Így a tök máshonnan beejtett hangfájlokat is a projektmappában levő Sounds mappába másolja, és onnan használja, tehát hordozható, és nem függ külső fájloktól.

Hangpróba, szintbeállítás:

Ahogy egykettőzöl a mikrofonba, úgy kileng a szintmérő, tehát működik a cucc. Ahogy a felvenni kívánt darab vélhetően leghangosabb részét küldöd bele, nézd, hogy meddig leng ki a szintmérő a felvétel sávon. Mutatja a max értéket is, ha nincs teljesen összenyomva függőlegesen a mixer. Ha 0dB-ig megy, az gáz. Ha nagyon messze van tőle (fortéban -20dB körül), az is gáz. Mindkét esetben a Windows hangerőszabályzójában kell próbálgatnod a felvétel szabályzóin állítani, és ha van mikrofon hangosítása +20dB-lel beállítás is, akkor az is kellhet vagy épp szükségtelenné válhat. A Windows keverője szörnyű jószág, érdemes elővarázsolni a beállításaiban az összes vezérlőt, hogy biztosan egyes-egyedül a mikrofon legyen aktív, és főleg a Sztereó keverő vagy mixdown vagy ilyesmi ne legyen felvételre kijelölve! Jó, ha fel-/megjegyzed a jó hangerőbeállítást, ne legyen már projektenként más és más! Többek közt a Skype azonnal szét fogja barmolni, tehát mindenképp jó kicsit bebiztosítani magadat.

Amikor beállítottad a felvételi szintet, jöhet az alapzaj-probléma.

Legelőször is fejhallgató vagy fülhallgató legyen rajtad. Az agybadugós ilyenkor tökéletes, mert nagyon hallod a részleteket, és nem hallatszik vissza a mikrofonba semmi. Síri csendben rögzíts 20-30 másodpercet! Ez lesz a zajszűrő tanítója. Nyilván ha előfordulnak zajok a környezetedben, akkor párszor újra kell próbálnod, vagy meg kell várnod az estét. A felvételre kijelölt sávon akkor készül felvétel, ha a nagy felvevő gombot lenyomod a szokásos lejátszó-tekerő gombokat is soroló Transport eszköztáron. Stop gomb, és kész.

Ha továbbadod a felvételt, add mellé ezt is, beszédes fájlnévvel (alapzaj.wav pölö), hogy aki beejti zenébe, tudja kezeltetni egy hasonló zajszűrő eszközzel. Ebben az esetben ugorhatsz is tovább a következő címre, hogy nekiállhass felvenni az éneket.

Tehát kész a zajminta, ki kell szűrnünk. Az ismétlés legyen bekapcsolva (transport eszköztáron jobb szélső gomb oda-vissza nyíllal). A felvevő sáv FX gombjára csapva tedd be egyetlen effektnek az All plugins mappában levő Cockos mappából a ReaFir effektet. Edit mode legyen Precise, FFT Size legyen 512, Mode legyen Subtract. Ezután projekt play gombbal indítsd a zajminta lejátszását, ReaFir ablakában pedig az Automatically build noise profile legyen pipálva addig, míg szinte változatlan lesz a grafikon alatta. FONTOS: ne építsen zajprofilt (ne legyen pipálva), miközben indul-leáll a lejátszás, vagy miközben újrakezdi a lejátszást a bekapcsolt ismétlés gomb miatt! Értelemszerűen ne legyen csend se alatta, tehát ne fusson le a felvett sima alapzajról (ha mégse ismétlő módban van a transport)! Tehát csak folytonos alapzaj közben elindítva, majd mikor késznek tűnik, leállítva azzal az "Automatically build noise profile" kockával.

Ha megvan a zajprofil (pont kivetted a build noise profile pipáját), állítsd le a lejátszást, ismét jelöld ki a sávot felvételre, hogy halljuk a mikrofont rajta keresztül! Magadnak adj hangerőt a fülesbe, hogy halld az alapzajt, és közben a grafikon fölött tartott egérrel Ctrl+bal gomb lenyomva tartásával húzd ici-picit fölfelé a grafikont, míg el nem hal a zaj. Ha a leghangosabb ének jól beállított szintje és a zajszint közt van vagy 100dB különbség, akkor sínen vagy. 120dB különbség már kezd a céljainkhoz értelmetlenül sok lenni: a magas valós alapzaj miatt túl sok halk rész lesz zajnak nyilvánítva és kiműtve, összességében rosszabb lesz az eredmény. A jelszintmérők csúcsérték-kijelzője rákattintással nullázható.

Maga a rögzítés

Van az FX gombokon egy power gomb szimbólum, amivel az egész effektlánc (később pl. kompresszor kelleni fog az énekre) deaktiválható, ami felvételkor fontos lehet, mert egyrészt kisebb a terhelés, másrészt kiiktathatsz így pár olyan effektet, ami jelentősen késleltet, mint esetünkben a ReaFir is elég durván. Mielőtt rendes éneket rögzítenél, érdemes deaktiválni minden létező effektet. Ez lenyomott Ctrl mellett a MASTER sáv effektlánc-ki-bekapcsolójára kattintva megtehető egyszerre az összes sávra. Ilyenkor indulhat a felvétel, ami emiatt már nem fog elcsúszni. Lehet, hogy még jobb, ha vatta új üres projektben rögzíted az éneket egy szál zene mixdown mellett (miután a Windows mixere pont sosem túlvezérlősre van beállítva), és csak utána építesz zajprofilt egy utólagos felvétellel. Addig minek is ReaFir oda? :)

Menteni gyakran érdemes, szerkeszteni Reaperben nem nehéz, és ha egyszerre több hang van a felvételen, akkor érdemes függőlegesen megnövelni a sávot, majd azt, ami úgysem szól, vízszintesen összébb húzni a clip szélénél (nem saroknál). Aztán amikor nincs már "egybelógó" rész, és semmi se hiányzik az anyagból, akkor mehet az éneksáv renderre. File menüben Render... pont, a formátum legjobb, ha WAV, 32bit. Ügyelj arra, hogy a projektmappába rendereljen, normális fájlnévvel, egész projektet (vagy mindegy hogyan, de az ének elejétől végéig), és ne Master Mix legyen legfelül kiválasztva, hanem Stems, és egyedül az ének sávja legyen előtte a szerkesztőben kiválasztva (aktiválva kattintással a sávfejen bal szélen)!

Annyira nem volt nehéz! Kellemes alkotást! :)